Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhatsz.
|
|új hozzászólás írásához |lépj be, vagy |regisztráld magad!
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.09.02 11:25:05 |
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.09.02 11:24:10 |
|
"Tudom sokaknak nem tetszik, ha magamról beszélek. De nem törődöm vele. AZ ÜGYNEVEZETT SZERÉNYSÉGGEL AZ ÉLET ERŐSEINEK KEZÉT AKARJÁK MEGKÖTNI A TÖRTETŐ KÖZEPESEK. A szerénységnek legalább 80 percentje mindig hazugság"
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.08.01 13:19:40 |
Szerdán reggel kiment a szentendrei összekötő hídra s ott egy óráig bámult. Aznap este elment egy gyermekkori barátjához, akit valaha megbántott és bocsánatot kért tőle. Tegnap délelőtt megevett két doboz szardíniát, amitől undorodik. Érezte olajos szájának kellemetlen mozgásait. Tegnap este egy fiatal lány ment be a Mátyás templomba, utána ment és ott benn egyszerre zivataros nagy sírás csuklott fel benne. Miért, miért, miért? Azután nagy ostobán szavakat tördel a nő felé: - Ne félj, te csak ne félj, mindjárt jobban leszek... tudod csak az a zsíros, túlzsíros... - És a két szem nézi gólem önmagát fásult, mindent elfogadó nézéssel.
A nő lassanként életre masszírozza a gólem letört gépezetét. A meddő ölelések robotja után a gólem elterül, fejét a nő mellére fektetve s félig sajgó, félig zsibbadt álom-félébe merül, mely mégis fáj, mint az elnyomott lelkiismeret. A nő alszik, nyitott szájjal, hortyogva, rettenetes lélegzetével mintha szemetes életét öntené a szobába. És ő végtelen szorongással nézi a gólemet, melynek vonásai közül felmerül az örök gyermek, amint ott fekszik lehunyt szemmel a borzasztó keblen, mint egy meghalt fegyenc a börtön durva fekete ravatalán. A gyertya égve hagyott hosszúra nyúlt kanóca lekonyulva saját oldalát marja s fekete füstös ugráló lángja halottas szobává döbbenti a lakást. Kinn az ég megsúlyosodott boltja mögött valami végtelen circumdederunt zokog. Oh, hogyha volna valaki, akinek könyörögni lehetne, akinek fel lehetne ajánlani valami csodálatos megváltást! De lehullott a kettétört pálca s a bíró az ajtó előtt áll. Benne viszik most vesztőhelyre bűnös apáit. A két szem néz, néz, s amint néz, a gólem széthullott vonásai elsimulnak, hunyt szemei alól kiserked a régi tiszta fény. Ő végtelen szeretettel és szánalommal néz arra, aki visszaszépült azzá, aki anyja testéből szakadt s akinek minden bűne, veszett hullása mégis az ő egyetlen élete volt. Mintha egy könnycsepp esett volna az elítélt homlokára.
előzmény:
NyilasMisi 2010.08.01 13:19:06
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.08.01 13:19:06 |
Ő tudja, hogy még csak hatvan koronája van s tudja, hogy abból még húsz napig kellene vegetálnia. Tudja, hogy mennyi ínségnek, véres megaláztatásnak tették ki hasonló gyöngeségei. Hogy miként pazarolta el minden erejét, másokért való szép férfi álmát azért, mert egy-két koronát nem tudott megtakarítani. Hogyan lett mások bohóca, hogyan kellett egy undorító bohémságba stilizálnia magát egy pár hiányzó garasért, hogy tette örökre holt kincsekké azokat a szépségeket, melyek felfakadtak benne az ős rendeltetés makacs erejével. Most egész erejével kapaszkodik e pénzbe, mely már nem csak az a pár rongyos korona, hanem életébe vetett hitének utolsó cafatja, utolsó magába kapaszkodása a mélybe hullás előtt. Szeretett volna letérdelni önmaga elé, hogy édesanyja régi, tisztító sírásait sírja vissza a saját fülébe s a gólem mégis vigyorogva fordult a pincér felé és megrendelte a pezsgőt.
Most már mindent csak nézett, visszatartott lélegzettel, fagyott könnyekkel. A gólem beszélt, ivott, evett, ölelkezett, röhögött. Egyszer aztán széles, csemcsegő szavakkal mondta: - Most már menjünk hozzám.
A kocsmában már rég lerámoltak s eddig csak miatta tartották nyitva. A gólem feláll, fizet, bőséges borravalókat és mindegyre valami romlott gyermeki vigyorgás ismétlődik az arcára, körülbelül ezzel az értelemmel: - Ni, megint így teszek, nem tehetek róla. - S mintha tehetetlenségében valami beteg öröme telnék. Aztán összenyalábolódnak a fekete halállal és kitántorognak. Hátuk mögött leeresztik a vasredőket.
A Dunaparton vannak, nyári zivatar közeledik. Egymás vállára tolongó felhők óriási lila pillantásokat vetnek a Dunára. A felijesztett szél erdők, vizek leheletét, izmos, birkózó élő életet csap az arcába. Megáll. Ez a haragos, hatalmas tisztító életfolyam élete ősi humuszáról lesodorja a rákérgesedett bűnavart. Egy percre eltűnik a gólem, egy percre egyetlen egy élet, az egyetemes élet egy tiszta akarata, hogy szántson, vessen, arasson és hogy igazság gyanánt szükséges szent valótlanságokért harcoljon. Karjai - tudtán kívül - lehullanak a meddő nőről.
Az ránéz, rosszat neszel, kezei közé kapja a férfi fejét, csókolgatja s testébe csavarja testét, mint egy fekete zsákba a tengernek szánt hullát. A gólem felmelegszik beteg testében s hazafelé cipeli a szörnyeteget.
Ahogy szobájába érnek, feltolul a zagyva esti lakoma s alig van annyi ereje, hogy a mosdóhoz menjen. A nő a fejét tartja s közben-közben vizet ad neki. A gólem szörnyű csuklásokban szenved, majd beletántorog egy karszékbe, nagy nyitott elszürkült szemeiből, két végén legörbült megszélesedett szájából híg nedv folyik. Közben gólem-életéből töredékek jönnek üres szemeibe, mozgások és tettek s ő csodálkozik, hogy ő tette azokat és miért.
előzmény:
NyilasMisi 2010.08.01 13:17:54
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.08.01 13:17:54 |
Szabó Dezső: A gólem
- És mégis tovább iszik és sajtot is rendelt. Mikor undorodik már mindentől, nem akar már semmit és pihenni szeretne. Megint nem segíthetek rajta. Mit csináljak?
Magára nézve önmagáról mondta ezeket, amint a tabáni kis kocsmában letehénkedve egy piszkos asztalra - egyedüli vendég - rendelt, ivott, evett, beszélt, mosolygott és rémült, gépiesen, mintha vízben mozogna, teljesen idegenül önmagától, akarata ellen, mintha kilopták volna saját énjét önmagából s egy undok gólem, olyan, amilyeneket a moziban látott, beleszállt volna szép erős férfi testébe, hogy megcsúfolja az életnek ezt a szép akaratát.
Az utóbbi időben mind gyakoribb volt ez a jelenet, vagy helyesebben most már szakadatlanul így élt. Az a borzasztó gólem élt helyette s az ő énje, az ős jóság tiszta gondolata, már csak két szem, két fájdalmas szánakozó látó szem volt. Bár legalább ezeket a szemeket tudta volna lehunyni.
Most már tudta, hogy el van ítélve, menekülés vagy kegyelem nincs, hogy teste elátkozott kastély, hová részeges apja, hisztérikus nagyapja s többi apái felkísértenek, hogy tovább ropják benne átkozott őrült táncukat. S ez a tánc az ő élete.
Most már tudta azoknak a hosszú imáknak az értelmét, amiket szelíd utánamondással odatöredezett az édesanyja meleg térdéhez. A magárahagyott hosszú estéken a mártír nő cirógató kényszerrel szorongó teste mellé nyomta le térdre s mondatott vele végtelen, kérő imákat. Közben, közben kétségbeesett jövőbe nyúlással kapkodott anyai lelke feléje: - Ugye, fiacskám, te meg fogod törni a kígyó fejét? - Most tudta, mitől akarta elragadni, miért akarta teleimádkozni szép gyermek test-lelkét. Hogy ez a végzetes gólem bele ne férhessen. Ezért szorította bújtató félelemmel magához, mikor a részeg apa vagy lumpoló bátyák döngő tántorgása újra felverte a ház elszunnyadt tragédiáját.
A kis kocsma pléhvel fedett, légy-pettyes üvegekkel borított kasszájánál, mint egy nagy fekete pöfeteg gomba, egy fertelmes, lágyhúsú, zsíros fekete örmény dáma dagálylik. Orra alatt szeszélyesen ritka, vastag szőrű fekete bajusz, fényes orrán nagy fekete pontok, meztelen nyakán nagy szemű vörös gyöngysor, csupasz mellének lágy puffadása előbomlik a nyitott derékból, mint egy felborított szakajtóból a szegény kenyér szomorú fekete tésztája. A férfinak a szíve a torkáig dobog fel, úgy undorodik ettől a fertelmes daganattól s a gólem szemei mégis vigyorogva tapadnak a nőre. A nő visszapislant, ő hányhatnék a borzalomtól s a gólem mégis int a nőnek. A nő melléje ül és míg neki a fogai vacognak, a gólemet a felrázott vér beteg forrósága járja át, átöleli egyik karjával a nőt, arcát, homlokát, "bukott angyal fejének" elpazarolt szépségét belemártja a fekete mell piszkos mocsarába s másik kezével, beteg meg-megállásokkal, végigtapogat az eladott testen. A nő szól: - Fizess egy pezsgőt.
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.08.01 12:50:57 |
"A legostobább oláh, a legtehetségtelenebb tót, a legsvihákabb sváb, ha magyarnak rikoltja magát, tűzhelyet, pecsenyét, hatalmat és dicsőséget talál a magyar életben. Csak a magyarnak tragédia az, ha magyar és minél tehetségesebb annál inkább. Öntudatát vesztett faja idegenek felé fordul s az idegenek rettentő szolidaritása kizárja boldogulása minden lehetőségéből. - Ha Csonka-Magyarországon sem tudjuk visszaadni a magyarságnak a hegemóniát az élet minden terén, akkor megérdemeljük, hogy elpusztuljunk, mint a föld legbutább faja, melynek saját életéhez való ösztöne sem volt. Az asszimilációs politikának megvan a maga módja, mértéke és értéke. De a mi asszimilációs őrületünk olyan, mint azé a kocsmárosé, akinek van egy hordó jó bora és három hordó jó ivóvize és a három hordó vizet beleasszimilálja a hordó borba. A jó borból lesz ihatatlan lőre, a jó vízből becstelen folyadék.
Miért támadja a zsidó, a nemzetiségi sajtó olyan ádáz gúnnyal a magyar gazdaközönség kebeléből kikerült politikusainkat? Sokféleképpen idegen arisztokráciánk és középosztályunk miért tercel olyan buzgón ennek a kaján rikácsolásnak? Mert a magyar pecsenyén osztozkodó idegenek érzik, hogy itt kezdődik valami olyan, amiből az egyetlen lehetséges megváltása következhetik a hamupipőke magyarnak. Igen, a kisgazdapárt az egyetlen hatalmas vérszerinti realitása a magyar politikának. Ha a kisgazdapárt meg tudja magát óvni a veszélyes beolvadások ellen, ha csinál egy fajvédő zsidómentes, arisztokratamentes igazi magyar demokráciát, ha az osztálypolitikán felülemelkedve, izmos szárnyai alá veszi a magyar középosztályt és a magyar munkásságot, ha egy egyetemes nagy gazdasági, kulturális és szociális programot dolgoz ki és valósít meg az egész dolgozó magyarság számára, akkor még minden magyar remény jogos. E párt nagy történelmi feladata az annyiszor elsikkasztott magyar forradalom megvalósítása.
Ezeket a sorokat olyan ember írta, aki egyik pártnak sem tagja. Akinek talán már ahhoz a luxushoz sincs érkezése, hogy keresztény vagy szabadgondolkodó, katolikus vagy protestáns, ilyen vagy olyanista legyen. Aki már csak magyar, kétségbeesetten az, a végpusztulás irtózatos víziójával szemeiben. De aki lát egy utat, egy küzdelmes, nagyszerű utat, mely a feltámadáshoz vezet, melyen még mindet vissza lehet szerezni.
Annyi szenvedés tanítása után lesz-e a magyarságnak szeme, szíve, magához való szeretete, hogy rálépjen erre az útra? Vagy az a végzetünk, hogy úgy vesszünk el bután, vakon, idegen kis dögbogarak mohó belében?
(Kecskeméti Közlöny, 1922. február 26.)
"
Ne mondja senki, hogy napjainkban nem ugyanazok a problémáink, mint 1922-ben!
előzmény:
NyilasMisi 2010.08.01 12:50:05
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.08.01 12:50:05 |
"Ezért természetellenes és destruktív a magyar kereszténységre, ha papjai és lelki vezetői idegen vérűek.
Idegen, idegen mindenütt, a fórumon, a pénznél, a magyar munka értékesítésénél, a lélek irányításánál: ez volt a két forradalom betegsége és csődje, ez a keresztény kurzus halálos nyavalyája. A forradalom alatt egy idegen faj imperializmusa elsikkasztotta a magyar forradalmat, a szégyenletes keresztény kurzus alatt idegen kalandorok ellopták a magyarság miden védekező és szervezkedő akaratát. Van-e kivezető út, lehető jövő e szerencsétlen faj számára, mely ezer éven át dús Eldorádó volt minden idegen aranyásó számára?
Egy alapigazságot szeretnék beégetni minden magyar akaratba: a magyarság megújhodása, az integrális Magyarország visszaszerzése csak a magyarság útján lehetséges. Ez a mondat minden más fajnál a kétszerkettő komikus újra felfedezése volna. Odaszavalni a németnek, hogy jövője a németségben, az olasznak, hogy fejlődése minden lehetősége az olaszságban van, a puskapor feltalálásának nevetséges kikiáltása lenne. De nálunk Szent István óta politikai előny volt az, ha valaki idegen. A kiegyezés éve, 1876 óta pedig - ez a leginfámisabb, legvégzetesebb év a magyar történelemben! - a magyar közélet nem más, mint az ország, a hatalom és a dicsőség szétosztása az idegen fajok stéberjei között. És annyi tragikus csalódás megmutatása után most a nekünk maradt kis magyar földdarabon folytatjuk ezt az őrült harakirit. Ha például Zuzorovics, délszláv szó - Zigomárnak gazdag püspöki stalumot adunk, hisszük, hogy másnap Horvátország dringend távirattal sült galambul röpül be a szánkba. Ha egy Punkaruska nevű dúszlovákot, aki tehetetlenségével maga a pánszláv destrukció, a magyar kultúra nagymoguljává rittyentjük, már tartjuk a kötényünk, hogy a Felvidék éppen a közepébe essék. A Hochstatler osztrák jöttmentet politikai főtényezővé szabadítjuk, már sózzuk a hozzánk visszarohant Nyugat-Magyarország farkát. És így, amíg iparunk, kereskedelmünk, pénzpiacunk, sajtónk csupa zsidó, minisztériumaink, hivatalaink, municipiumaink, egyházi állásaink, külügyi képviseletünk mind idegen kezében van, és a vér rettenetes törvénye szerint csinálnak zsidó, német, szláv politikát, lelket és életet. Így aztán az idők teljességével lehet még integrális egység a régi Magyarország, de az vagy zsidó, vagy szláv, vagy germán lesz. A magyarság egy része máshová viszi koldusbotját, más része itt marad büntetlenül rugdalt cselédnek, igavonónak, kloáka tisztítónak.
Senki sem becsüli jobban azt a hozadékot melyet az ország idegen nemzetségei adtak a magyar kultúrának, a magyar nemzetnek, mint én. Senki sem kívánja jobban a békés együttműködést az integrális Magyarország felépítésében, mint én. De az, amit mi ezen a téren csinálunk, a legbutább, a legvétkesebb öngyilkosság. "
előzmény:
NyilasMisi 2010.08.01 12:49:02
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.08.01 12:49:02 |
"Nagyon jó kiadós kis kérdés ez a királykérdés. Ezzel el lehet terelni a figyelmet a földreformtól s más égetően sürgős gazdasági és szociális reformtól, mely a fennebb tisztelt részvénytársaság érdekeit megnyirbálná. Igen jutányos és bevált dolog itt az integritás és az irredenta jelszavak bősége. Ez ugyanis ingyenes zsoldosokat hoz a zászló alá s elvonja a figyelmet a legtragikusabb, sürgős problémától: a zsidókérdéstől. Csak mellékesen mutatok rá, hogy az idegen fajok tagjai általában legitimisták. Ez náluk a vérnek sokszor tudattalan irányítása, hogy az idegen dinasztia visszahozásával megtartsák hegemóniájukat a kizsákmányolt magyarság fölött.
Egészen hasonló eset a felekezeti kérdés bűnös felvetése. Már az első napokban aggódással néztem a keresztény jelszónak jerikói szétrombolását, mert tudtam, hogy ez megint olyan vaklárma, mellyel a magyar faji öntudat kiépítésétől vonják el a figyelmet és erőket idegen érdekek csahosai. Ez a szörnyű kereszténykedés nemcsak a legerkölcstelenebb ámítás és hazugság volt, de lehetővé tette, hogy a jó Isten miden zsidója, szlovákja, svábja, burkusa, oláha, kik más egészséges országban zugkártyabarlangok rendőri felügyelt alatt állói volnának: málunk közéleti tényezővé dudorodjanak. Ez tette lehetővé, hogy idegen kalandorok egymás ellen bódítsák a magyarságot, mely a zsidó uralom után oly egységes volt, mint soha a történelem folyamán. Így sikerült megakadályozni, hogy a magyarság neki hagyott töredék földjén se jusson el ahhoz a hegemóniához, mely őt történelmileg s a természeti és emberi fog minden címén megilleti. A kereszténységet én a világtörténelem legnagyobb csodájának nézem s csak a legtisztelőbb megilletődéssel tudok beszélni róla. A kereszténység ma is lehet a lelkek belső kiépülésének irányítója, s családok lelki higiéniája. De üres frázis, mikor azt mondjuk, hogy egy ország jövőjét megteremtő politika alapja és programja a kereszténység. A kereszténység nem történelmi kialakító erő többé s az a kereszténység, mely a kurzus alatt a politika, művészet, irodalom és sajtó terén megnyilvánult, a lginfámisabb, a legádázabb destrukciót jelenti a magyarságra, ha szabad nekem is használnom ezt a félrevezető szót. Hogy e szavaim értelmét megvilágítsam, elég rámutatnom a Bangha-Baltazárok szomorú alakjaira. Ami pedig azt a sok zengéssel énekelt keresztény-etikát illeti, az tényleg igen szép olvasmány. De ha azt nevezzük keresztény. Etikának, mely a kersztény-kurzus szereplőiben tényleg megnyilvánult, őrizze Hadur a magyarságot tőle. Különben is a kereszténység a magyarság lelkében mindig egészen más valami volt, mint a nyugati népekében. A magyar katolicizmus más katolicizmus, a magyar protestántizmus más kálvinizmus, mint a nyugati. Az a katolicizmus például, mely az osztrák és bajor németség lelkét sűríti, majdnem olyan távol áll a magyar katolikus lélektől, mint a zsidó psziché. "
előzmény:
NyilasMisi 2010.08.01 12:48:11
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.08.01 12:48:11 |
"10./ A legszélesebb magyar társadalmi (és nem egyéni) demokrácia megvalósítása a közoktatástól fogva az élet minden terén.
Ez a forradalom az összeomlás előtt már egy évtizeddel ott volt a magyarság kiválóbb és becsületesebb szellemeiben. És az összeomlás pillanatában nem az volt a baj, amint azt hazug politikai hamisjátékosaink hirdetik, hogy sok forradalmas akarat volt az országban. A baj éppen az volt, hogy nem volt egy magyar faji öntudattól megszervezett forradalom. A baj az volt, hogy elcsigázott, éhes, nyomorult középosztályunk oly rabszolga-ideológiában, helyzetben, olyan kereszténykurzusi frazeológiában nőtt fel, hogy vakon és szervezetlenül tántorgott az elhatározó napok előtt. A baj az volt, hogy a magára hagyott, ezerszer becsapott falu népe faji öntudat nélkül, minden szervezettség és céltudatos politikai nevelés hiányával hallgatta az idegen prófétákat. A baj az volt, hogy a magyar politikai élet úri martalócai s vak, rabszolga középosztálya évtizedeken át bűnös gőggel és meg nem értéssel kergették át a munkásokat az idegen faji érdek zászlója alá. És amint a háború előtt az érdekcsoportok matadorai közjogi kakasviadalokkal vonták el a magyarság figyelmét minden sajgó életérdekétől, minden fontos gazdasági és szociális reformtól, a kurzus politikai késnyelői kétségbeesetten kapkodtak minden olyan téma után, mely szenvedélyt, megosztást, gyűlöletet és testvéröklözést támaszt, hogy az egyetemes hadonászásban mindenki vihesse a maga pecsenyéjét.
Az első és a kurzusra legjellemzőbb ilyen kaján cibált probléma a királykérdés. Állítom, hogy a magyarság dolgozó millióinak szívében nincs királykérdés. Az eke, a műhely, a hivatal megpróbáltjainak mindennap sajgó probléma a földreform, a lakáskérdés, a rokkantkérdés, a tisztviselő és ezer más kérdés, melyekre a kurzus nem akart feleletet adni. De egész bizonyos, hogy sem hústalan ebédjéhez, sem fűtetlen vackához, sem ruhátlan gyermekeihez nem érzi hozzá a költséges Habsburgok hiányát. A magyar faj életösztöne megmondja nekik, hogy ezt a kérdést majd a legalkalmasabb történelmi pillanatban kell megoldani, úgy hogy ez a megoldás Magyarország integritásának s a magyarság fejlődésének a legnagyobb biztosítékot hozza. Az pedig a leginfámisabb hazugság, hogy a Habsburg restauráció meghozná Magyarország integritását. A legitimitás az arisztokrácia, a zsidó kapitalizmus és a főpapság egy részének részvénytársasága, hogy a magyar vérből, magyar szenvedésből, magyar munkán felépülő magyar állam továbbra is saját külön kasszájuk legyen. Igaz, hogy a volt Monarchia minden államában vannak hasonló elemű fiókjai ennek a részvénytársaságnak. De a magyar föld szétdarabolását sokkal mélyebb erők okozták annál, hogy nemzetközi parazita csoportoknak sikerülhessen visszaállítani a múltat. De még ha ez lehetséges volna is egy percre, ez a magyarságra gyalázatosabb halált jelenten minden más halálnál.
"
előzmény:
NyilasMisi 2010.08.01 12:47:22
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.08.01 12:47:22 |
Figyelj csak Vanek Úr, itt a tökéletes politikai program!
Szabó Dezső: Temetés után
Most, hogy a keresztény-nemzeti svindli kurzus tetemének utolsó rohadt darabjait magukkal viszik a Nemzetgyűlés szégyenletes szétkullogói, annyi megcsalt várakozás és kizsarolt lelkesedés után csak a számonkérés haragja maradt a lelkekben. A magyar történelem folyamán soha oly hatalmas tömegenergiák, annyi buzgóság és önfeláldozó készség nem állottak a vezetők rendelkezésére, mint az idegen imperializmus bukása után. És hitvány politikai életünk abortált kis torz Rokamboljai, idegen vérű szélhámosai ezt a rengeteg kincset lopták szét, hogy ha már elrabolták tőlünk az anyagi élet minden föltételét, legyünk koldusok a feltámadás minden lelki eszközében is.
Gyilkosan hazug volt mindjárt a megindulás is, az alap, melyre közéleti Cogliostroink felépítették a "keresztény kurzus" coupe-gorge-át. A volt politikai uralom visszatért bűnösei s az új kalandorok miért ordították tele a buta destrukció szóval az országot? Miért táncolták körül olyan szent gyűlölködéssel a forradalom szót, miért vágták szótomahawkjaikat oly dühösen minden forradalmi akarathoz? Mert ők a bűnösök, ők, akiknek összeláncolt szomszédságban kellett volna ülniök a vádlottak padján a Számuellikkel, most visszatérve a gyáva futamodásból, összecimborálva a politika új jött-mentjeivel, arra használták a kilenc hónapos zsidó uralom szörnyűségeit, hogy a magyarság előtt megutáltassák, akarat elől ellopják azt a magyar forradalmat, mely egyetlen út, egyetlen lehetőség ahhoz, hogy fajunkat élethez és jövőhöz juttassuk.
Igen, az összeomláskor esedékes volt egy magyar forradalom és csak ennek a forradalomnak a megvalósulása fizette volna vissza fajunknak azt a rengeteg áldozatot, melyet a háború alatt idegen érdekekért hoztunk. Ennek a forradalomnak tartalma nagy vonásokban a következő lett volna:
1./ A fajunk összes erőit századokon át kizsákmányoló idegen dinasztia megszüntetése s oly királyság felállítása, mely legfelsőbb orgánuma volna a magyar független, sajátos fejlődésnek.
2./ Az elmúlt történelmi jogokra hivatkozó élősdi osztályok eltörlése.
3./ A kapitalizmus és szabad verseny intézményes korlátozása az állam által a dolgozó milliók érdekében.
4./ Becsületes földreform minden nagybirtok megszüntetésével, mely végre a magyarság hazájává hódította volna Magyarország földjét.
5./ A hadimilliomosok s a tisztességtelen üzlet vagyonának elkobzása a háborús költségek fedezésére.
6./ Intézményes biztosítása, hogy egy felekezet se gyakorolhasson befolyást a magyar politika kialakulására.
7./ A magyarságot hátba támadó nemzetiség numerus claususos helyére szorítása az élet minden terén: a sajtóban, kereskedelemben, iparban, mindenütt.
8./ Az idegen élősdiek gyökeres kiirtása az országból.
9./ A magyar falu, a magyar munkásság és a magyar középosztály anyagi és szellemi megszervezése, e három tényezőt téve az összes politikai jogok kizárólagos urává.
"
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.07.31 22:40:51 |
|
Dehogy szemfülesebb, őt a Mazsihisz tájékoztatja az ilyen kiadványok fellelhetőségéről. Többek közt az a feladata Vaneknek, aki Úr, hogy gyalázza azokat, akik Szabó Dezsőt olvassák.:)))
előzmény:
niké 2010.07.31 15:08:34
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.07.31 22:39:35 |
Köszönöm Rabbi!
Cserébe közlöm, amit biztos tudsz, te nem tartozol azok közé akiket utálunk Szabó Dezsővel.:)))
előzmény:
Bors Máté 2010.07.31 13:01:40
|
|
Bors Máté
|
nyomtat
|
2010.07.31 13:01:40 |
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.07.31 12:28:32 |
Ezt könyvesboltban nem hiszem, hogy meg tudod szerezni. Beszédes már a címe is:
Azért mert én egy-két zsidót utálok?
A Szabó Dezső Emléktársaság adta ki 1997-ben.
előzmény:
niké 2010.07.31 11:55:40
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.07.30 23:44:43 |
Mi a könyv címe amiben ezt olvastad? Az alapján meg lehetne lelni neten. Nekem csak füzetecskében van meg.
A címe: Azért mert én utálok egy-két zsidót?:)
előzmény:
niké 2010.07.30 22:07:58
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.07.30 23:42:32 |
Köszönöm Tanár Úr, aki másodállásban portáskodol, néha meg pártoskodol!:)))
Ma kaptam a hírt, hogy a Szegedi Tudományegyetemen összesen alig 20 srác felvételizett tanári pályára. Fizika tanárnak pld. senki sem készül közülük. Mi lesz itt?
Ha nem lesz többé iskolánk...
Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
- Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, -
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.
Bölcsek leszünk, szentek leszünk,
Hogy gyermekeink lelkéhez közel,
Mindíg közel legyünk.
Nem leszünk semmi más:
Hitben, hűségben, tisztaságban
Egymásnak folytonos példaadás.
És esküszünk
Mindenre, ami szent nekünk:
így, iskolátlanul
Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végezetéig
Megemlegettetünk.
1924
előzmény:
El punkten 2010.07.30 11:28:37
|
Jó, hogy feltetted!
Éppen a minap gondoltam rá, hogy meg kellene venni a könyvet, mert amit olvastam az könyvtári volt sajnos.
előzmény:
NyilasMisi 2010.07.28 23:14:33
|
|
El punkten
|
nyomtat
|
2010.07.30 11:28:37 |
Ön kérem időnként megerősíti a "tiszteletbeli professzor" címét, amit a ma.hu Tudományos Akadémiájának Önjelölt Portása javasolt adományozni önnek, már nem is egyszer! :)))))))
előzmény:
NyilasMisi 2010.07.29 23:35:01
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.07.29 23:36:24 |
No igen, erre mondjon valamit akármelyik szociológus! Számtalan zseni nőtt fel halmozottan hátrányos helyzetű, vagy épp csonka családban.
Fel is adja ez a leckét egy gyakorló szülőnek.
előzmény:
Naomi 2010.07.29 09:12:06
|
|
NyilasMisi
|
nyomtat
|
2010.07.29 23:35:01 |
Bizony, jó ideje fene gyerekek kell őrizzék az országot, mert az erre felesküdött történelmi családok képviselői, akárki és bárki előtt meghunyászkodnak.:(
Ugye, hogy ez nem normális dolog?
előzmény:
Naomi 2010.07.29 09:07:43
|
Egyébként Szabó Dezső gyermekkora a családban sem volt álom.
Emlékezetem szerint apja egy lump, léha ember volt és ez rányomta a bélyegét az életükre.
Lehet, hogy újra előveszem az élettörténetét és elolvasom.
előzmény:
Naomi 2010.07.29 09:07:43
|
|
ma.hu RSS csatornái
